Mert pontosan tudom, milyen érzés az, amikor kimondják: rák.
Átéltem. Végigcsináltam. Többször is.
Nemcsak túléltem – újra kellett tanulnom élni. És most ezt az utat másoknak is megmutatom.

Mert nem csak beszélek róla – én ott voltam, vagyok és leszek.
Nem könyvből idézek, hanem abból, amit a testemmel, a lelkemmel tapasztaltam.
22 éve kaptam az első diagnózist, 8 éve kísérek sorstársakat önkéntesként, és minden nap tanulok tovább.

Mert ha engem választasz, nem leszel egyedül.
Nem foglak siettetni. Nem mondom meg, mit tegyél.
Csak ott leszek, és tartom a teret. Kérdezek, figyelek, kísérlek, ahogy épp szükséged van rá.

Mert segítek megtartani a családi szeretetet a megfelelő szerepben.
A hozzátartozók is félnek, de nem mindig tudnak jól segíteni.
Ha én válaszolok a kérdésekre, ők adhatják azt, ami a legtöbbet számít: a biztonságos, tiszta szeretetüket.

Mert hiszek abban, hogy a betegség = figyelmeztetés,  és  egy AJÁNDÉK..
Egy lehetőség arra, hogy másként nézd az életed.
Én ebben a másként látásban segítek – és átadom neked az én "másként látó szemüvegemet".