MINDENKINEK SZÜKSÉGE VAN SEGÍTSÉGRE, …mert ez MINDENKINEK JÁR.

Nem kell, nem szabad egyedül cipelni a terheket. Akár testi fájdalom, akár lelki nehézség ül ránk – mindenkinek jól esik, ha van, aki mellé áll.
Egy barát, egy családtag, egy társ, akivel oly szoros a kapcsolat, hogy át tud vinni a nehézségeken.

De van valami, amit sokszor elfelejtünk: a segítőknek is szükségük van segítségre.
Időnként meg kell tisztulni, lerakni, újra gondolni, feltöltődni – és ez nem megy egyedül.
Bátorság kell hozzá, hogy ezt felismerjük. És ha ez megtörténik, akkor megnyílik az út – talán még nem látszik, de már ott van: az elindulás, a haladás.

A kérés gyakorlása maga is egy folyamat. Lépésről lépésre, lassan, fontolva. Mindenki a maga tempójában.
Nekem is megadatott egy kapaszkodó. Betegségem idején  a családom nem adta fel – keresték, kutatták a hozzám vezető kulcsot, míg végül megtalálták.
Dr. Prezenszki Zsuzsannát.
Azóta is Ő az én nagybetűs Kapaszkodóm. És most már van, amit visszaadhatok neki – hálából, tisztelettel.

Mert megtaláltam az utam.
Azt az utat, amit az univerzum nekem szánt.
És én szentül vállalom: a segítő szakma a legmegtisztelőbb hivatás, ha az belülről táplálkozik.

Néhány hete mertem leírni végre nyilvánosan azt, amit már 8 éve szívből végzek:
Daganatos betegek és hozzátartozóik segítő mentora. Ez lennék én.
És ezt az utat is a doktornőm mutatta meg nekem.

Köszönet érte(d), drága Zsuzsa!

Írásait itt olvashatjátok: www.kiutarakbol.hu